A Buddhisták földjén

Buddha és az úszó kertek földjén

Mindig is érdekelt a nyugatinál kevésbbé materialista, a lélekkel többet foglalkozó buddista világ, a magyar őshazát kereső Körösi-Csoma Sándor világa (aki 20 éven át, fűtetlen cellájában, sóval és yak vajjal izesitett teán élve és 106,000 ősi pergament lapot átböngészve, megismertette a világgal a hatalmas tibeti kultúrát. Ezért örültem amikor Márta elhatározta és kidolgozta az alábbi térképen látható 3 hetes utunk tervét és elintézte annak részleteit.

Engem a keresztény valláshoz való hasonlósága miatt is érdekelt a buddista vallás. Budda ugyan 4-600 évvel Jézus elött született, de sok mindenben hasonlitott Jézusra. Igy példáúl egyikük sem tartotta magát vallás alapitónak, hanem csak reformátornak. Buddha élete végéig a hindu vallás reformátorának tartotta magát, mig Jézus a mózesi tanokra alapozott zsidó vallás reformátorának tartotta magát. Közös tanitásuk volt a materializmus ellenzése (Jézus kiverte a pénzváltókat a templomból) és a “szemet szemért” mózesi elve helyett a “szeresd felebarátod” elvét hirdette.

Közös vonásuk az is, hogy születésük körülményeit egyikűk sem tartotta különlegesnek. Jézus soha nem emlitette, hogy anyja szűz lett volna és hogy az ő teherbe esésében a Szent Lélek játszott volna bármi szerepet. Ugyanigy, Buddha sem emlitette soha, hogy ő eredetileg egy isten lett volna aki fehér elefánt formájában (oldalról) beköltözött volna anyja méhébe és ott vált emberré. Ezeket a legandákat ugyanúgy az utókor találta ki, mint a mi esetünkben Emese és a Turul madár viszonyának legendáját. Persze, ma már tudjuk, hogy a világegyetem 13.8 milliárd éve született és azt is tudjuk, hogy maga a tény, – tehát az, hogy van -, ugyanúgy bizonyitja a teremtő létét, mint mondjuk egy festmény bizonyitja, hogy volt egy feső aki azt megalkotta. Mindezt jól látta Buddha is és Jézus is aki úgy gondolt magára, mint mindannyian, tehát, hogy lelki értelemben az Isten fiai vagyunk.

A buddizmus esetében a lét célja a nirvana, a teljes lelki béke elérése amihez a reincarnációnak, a több életén átvezető lépcsőin jut el az egyén, ha ezekben az életekben sikerült felszámolnia a test vágyait, összegyüjteni a szükséges karmát (jó tetteket) és teljesen felszámolni az “én” tudatát, tehát eljuni a “moksha” állapotába, amikor már nincs szükség folytatni a megtisztulást szolgáló reinkarnáció körforgásait, a halál és újjászületés ciklusait, mert a lélek eljutott a “szamzara” állapotába.

A “karma” és a “dharma” különböző fogalmak! A buddhizmus szerint a dharma az egész életre vonatkozó feladata, tehát az összcélja egy emberi életnek, mig a karma az egy-egy lépés a dharma elérésének az irányában. Persze az egyén karmája csak akkor növekszik, ha a jótett nem véletlenül történt, hanem csak akkor ha azt tudatosan követtük el, mert eredeti vágyunk, célunk a jó kimenetel elérése volt. Más szóval, a jó akarat vezet a jó tetthez és hozza létre a pozitiv karmát, tehát a jelen formálja a jövőt és a karma felgyülésével erősödika a morális életvitel.

Persze a buddhista alapgondolatok megértése mellett engem leginkább az érdekelt, hogy több mint két évezred elmultával mennyiben is különbözik vagy hasonlit a jézusi és a buddhai hitekben élő társadalmak hangulata, lelkülete, mindennapi viselkedése?

Március 3

Március 2.-án indulva, Varsóban és Isztambulban való átszállással Március 3.-án érkeztünk a világ legrosszabbul tervezett repülőterére Bangkokba és másnap már mentünk is tovább Laosz fővárosába Vientienbe, ahol a reptéren már túravezetőnk fogadott és vitt onnan a szállodába. Itt megismertük, a magunkat is beleszámitva, 15 fős csoportunk tagjait, akik mind Amerikában élő emberek voltak.

Az elkövetkező napok folyamán, jól összebarátkoztunk, én megtanitottam nekik, hogy miként kell a Bélát kiejteni, Mártával megismertük az ő élet történeteiket és a korábbi utazási élményeiket is. Kiderült, hogy a csapatban én vagyok a korelnök (80), de 70 felett többen is voltak. A csapat általában tanult, világot látott, szabad elvű, felvilágosult emberekből állt, ezért nagy politikai vitákra nem került sor, ugyan azt azért vitattuk, hogy Clinton asszonyból vagy Sanders szenátorból lenne-e jobb amerikai elnök?

Többen jártak Magyarországon, leginkább a Viking nevü dunai hajóval, és ez  mindannyiuknak nagyon szép élményt jelentett. Látták, hogy én nagyon szeretem a magyarságot és ezért csak nagyon udvariasan kérdezgették olyanokat, mint hogy a kormány miért húz Putinhoz, meg hogy miért bővit atomerőművet amikor a világ leállitja azokat? Én persze igyekeztem ezekről elterelni a szót, s azt hangsúlyozni ami jó történik, meg azt, hogy mi mindent adott a magyarság a világnak, stb.

Március 4

Leszámitva a kaoszt a repülőtéren, utunk Bangkok-ból Laoszba eseménytelen volt. Kora délután értünk Vientienbe, ahol a repülőtéren ott várt új vezetőnk, s vitt a szállodába, majd onnan vacsorázni.

Laosznak nincs tengerpartja, teülete több mint kétszerese Magyarországénak, lakossága kicsit kisebb (7 millió). GDP-je Magyarországénak egy tizede. Laosz 1893 és 1949 között francia uralom alatti királyság volt, 1949-ben vált önállóvá, A második világháború alatt megszállta a fasiszta Tailand és Japán.

Úgy tudom, hogy a modern Laoszt egy francia diplomata (Jean Chauvel, 1946-ban francia külügyminiszter) “találta ki” a második világháború után azért, hogy Franciaország Indokinában a koloniák felszámolása ellenére, megőrizze befolyását. Ezért a térség több királyságából három nemzetállamot hozott létre (Vietnam, Cambodia és Laosz). Őt az etnikai szempontok nem érdekelték és ezért születhetett meg, két, egymással rivalizáló kirtályságokból (Luangprabang és Champassak) a modern Laosz. Akkor Laosz lakossága 2 millió volt, ma 7 millió.

1954-ben, a Dien Bien Phu-i vereség után vált Laosz függetlenné, de hamarosan polgárháború tört ki, melyben a kommunista Pather Laot Észak Vietmám is támogatta. A szomszédos Vietnamban az Egyesült Államok már 1950-től segitette a franciákat majd aktiv hárorút folytatott 1965 és 1973 között Észak Vietnam ellen.. Laosz fontos része volt a vietnami háborúnak, mert vietnámi bázisok is voltak a területén és az Észak Vietnámi hadsereget támogató Ho Chi Minh út is áthaladt rajta. Laosz a vietnámi háború alatt a világ legbombázottabb országává vált. Több bomba esett itt le, mint a második világháborúban összesen. Ez a bombázás 350 ezer életet követelt és sok millió, a mai napig fel nem robbant bombát találunk ma is az országban.

Miután King Savang Vatthana-tól a Vietnam és a Szovietek által támogatott kommunista Pathet Lao átvette a hatalmat, a kommunista kormány az északvietnámi hadsereg támogatásával, szörnyű dolgokat vitt véghez, mint példáúl a 400,000 főt számláló Hmong etnikumból megölt 100,000-t.

Ma Laosz egy szocialista köztársaság, melyet a főleg tábornokokból álló kommunista politburo irányit. A mai Laosz a világ maradék kommunista államainak egyike hol, a számunkra oly ismerős vörös zászló büszkén lobog ma is.

Persze ilyesmikről turista vezetőnk nem beszél, ő csak a mai napra tervezett eseményekről tájékoztat bennünket ezen a reggelen.

Március 5

Nekünk, frissen érkezetteknek talán a természet gazdagsága a legszembeötlőbb. Ritkán lát az ember olyan orhidea bokrot vagy fatörzset, mint itt a szállodában vagy a mellett.

Első utunk Wat Sisakethez, Vientine legősibb monostorához vezet, melyben 6,840 Buddha szobor van elhelyezve.

budhistakfoldjen5 budhistakfoldjen6

Következő útunk Laosz nemzeti szibbólumához a Sacred Stupához vezet. Az 1566-ban épült buddhista templomot (stupát) 500 kiló arany fedi (gold leaf) és körülötte további 30 kisebb stupa látható. Mint minden más stupának, ennek a hatalmas templomnak is minden négyzetcentimétere ki faragva és diszitve van, kapuját sárkányok őrzik és benne a legkülönbözőbb Buddha szobrok. Minden szobor elött halomban áll a hivők ajándékainak tömkelege.

budhistakfoldjen7 budhistakfoldjen8

budhistakfoldjen9 budhistakfoldjen10

Érdekes megfigyelni hogy minden általunk meglátogatott pontján a városnak, mást és mást árulnak az árusok, de azt is, hogy az egyes pontokon meg mindig ugyanazt. Igy példáúl itt minden lépésre egy madárárusba ütközik az ember, akitől madarastól megvehetjük a kis kalickát és azután elengedhetjük abból a madarat vagy madarakat. Az árusok szerint, ha valaki megajándékozza a madarakat a szabadsággal, annák teljesül az a vágya, amire az elengedéskor gondol.  Jim és Margie mindárt vesznek is egy-egy kalickát és a kis madarak boldogan szállnak a magasba.

budhistakfoldjen9 budhistakfoldjen10

Március 6

Reggelinél megbeszéljük a látottakat. Legtöbbünknek nem csak a száz év elötti életforma és a nyomor tünt fel, de az is, hogy az emberek nyugodtak, senki sem siet és sokan mosolyogak. A rengeteg gyerek is feltünik és az is, hogy sokan nem otthon, hanem dolgozó szüleik mellet, lábaik alatt vagy a picik esetében, mamáik hátán vannak. Nem csak jelenlétük feltünő, de az is, hogy milyen jók, mennyire próbálnak segiteni szüleiknek és hogy egyáltalán nem panaszkodnak. Szinte hihetetlen megemlitenem, ge egész vakációnk alatt csak egyszer hallottunk gyereksirást.

Többeknek feltünt, hogy a szegénység ellenére mennyi az adomány és milyen hatalmas összegeket forditanak az ősöknek szóló tiszteletadásra, a rájuk való emlékezésre. A Buddha szobrok ezrei elött mind halomban áll az adomány. Minden kis közösségnek, családnak van külön sztupája is, melyben gyakran az ős fényképe is látható és elötte az utoljára ott járt családtagnak az ajándéka, ami legtöbbször egy kis “sticky rice” (ragadós rizs), hal vagy gyümölcs.

budhistakfoldjen11 budhistakfoldjen12

Reggeli után tovább repülünk Laosz ősi fővárosába, Luang Prabangba, mely város a Mekong és a Khan folyók között fekszik. Ott először megnézzük a Sisavang király palotájában 1906-ban létrehozott múzeumot és aWat Xieng Thong nevü királyi templomot. Sajnos a múzeumban szomorú emlékét is látjuk a több mint egy évtizedig tartó titkos Indokinai “CIA” és a vietnami háborúknak, melyek 60 millió bombát szórtak Laoszra. Ezek közül a bombák közül sok a mai napig fel nem robbant és ma is nyomoritja és gyilkolja a földműveseket. A múzeum után még megnézünk egy mű végtag gyárat is. Ez a gyár ma is teljes kapacitással dolgozik, mert abalesetek száma nem csökken, a felé nem robbant bombák közül sokat még mindig nem távolitottak el a rizsföldekről.

budhistakfoldjen12 budhistakfoldjen13 budhistakfoldjen14 budhistakfoldjen15 budhistakfoldjen16 budhistakfoldjen17

Ezután, akinek kedve van (nekem nincs), még megmássza a Phousi hegyre vezető 328 lépcsőt, hogy onnan nézhesse a gyönyörű tájat és a naplementét, aztán még vacsora elött végigsétálunk még az éjjeli piacon is.

Március 7

Ezen a napon korán kelünk, mert látni akarjuk ahogy reggel 5 körül a város buddhista szerzetesei, narancs szinü köntöseikben és egyes sorban járják az utcákat és az út szélén állóktól kis tarisznyáikban gyüjtik az adományokat, ami általában főtt rizs. A rizst kis gombócokba görgetjük és miden szerzetesnek adunk egy-egy ilyen gombócot, aminek ellenében imádkozni fognak értünk. Mi is kiülünk az út szélére és osztjuk a reggelikhez a rizsgombócokat. Nekem persze felötlenek az eljárás higéniai szempontjai, de elhesegetem ezeket a gondolatokat.  A szerzeteseknek semmi tulajdonuk nincs, naponta kétszer esznek (reggel 5-kor és délben) mig a nap második felében csak imádkoznak, tanulnak és koplalnak.

budhistakfoldjen18 budhistakfoldjen19

Mi persze visszatérünk a szállodába a hatalmas büffé reggelire és közben beszélgetünk az előző nap látottakról és főként a “CIA háborúról”. Túra vezetőnk is velünk reggelizik. Megtudjuk tőle, hogy nem csak a Pathet Lao féle kommunisták hatalom átvétele ellen (Kissinger és a CIA “dominó elmélete”) folytatott és részben titkos háború bombái sujtották az országot, de intenziven bombázták azért is, mert a Ho Chi Min út bombázására küldött és a célpontokat elhibázó vagy a rossz időjárás miatt visszaforduló gépek nem szállhattak le bombaterhükkel a hadihajókra és ezért ezeket a bombákat ledobálták Laoszban. Szinte hihetetlen, hogy milyen sürüségben fedték a szántóföldeket és lakóhelyeket a bombatölcsérek.

budhistakfoldjen20

Csodálkozva hallgatjuk az ismertetést, mert egyrészt nem is tudtuk, hogy milyen hatalmas volt ez a részben titkos és a CIA által irányitott háború, másrészt azért is, mert nem értjük, hogy a felhasználatlan bombákat miért Laoszra és nem a tengerbe dobták? 1964 és 1973 között 2 millió tonna bombát dobtak le melyek 30%-a, ( 60-70 millió) cluster bomba nem robbant fel. Meglepő az is, hogy a fel nem robbant bombák hatástalanitása primitiv kézi fémkutatókkal történik még ma is és a hatástalanitás finanszirozásában ugyan rész vesz az Egyesült Államok,  de magát a munkát  főleg csak az itt dolgozó NGO-k végzik.

Az is meglepő, hogy mig a franciákról haraggal beszél vezetőnk, addig az amerikaiakról nem! Megtudjuk, hogy ennek az az oka, hogy Obama elnök úr idén januárban javasolta a kongresszusnak, hogy a fel nem robbant bombákat az USA távolitsa el. Az is hozzájárult ehhez a változáshoz, hogy elnökünk idén látogatást tervez ide, ugyanis Laosz lesz a házigazdája a délkelet ázsiai országvezetők konferenciájának.

Hát igen, lehet külpolitikát bombázásra is alapozni, de lehet bomba eltakaritásra is!

Reggeli után első utunk a Hmongok földjére vezet, de odafelé menet kereszül megyünk a piacon, hol sok halat és olyan furcsa ételeket is árulnak, mint hernyó és méh lárvát, békát vagy a vad méhek gyüjtötte mézet. Mivel a lárvák nyersek, én kihagyom a kóstolgatásukat, ugyan sült formában, salátába keverve, már ettem ilyent és nem is volt rossz.

budhistakfoldjen21 budhistakfoldjen22 budhistakfoldjen23 budhistakfoldjen24

A Hmong egy 5 ezer éves kultúra, Kinából elüldöztetésük miatt emigráltak Laoszba, elszigetelten élnek, kulturájukhoz mereven ragaszkodnak. Ők az indokinai háborúk alatt a franciákat majd az amerikaiakat támogatták és ezért később meg is szenvedtek. Sokan áttértek a keresztény vallásra, de legtöbben animisták maradtak, hisznek a szellemekben, úgy gondolják, hogy a tárgyaknak is lelke van. Vallásuk emlékeztet a mi ősvallásunkra.  Egyik kedvencük a 7-fejü sárkány, mely a mi népmeséinkben is felötlik, de úgy általában hitük tele van babonákkal, kabala tárgyakkal, szellemekkel..

Meglátogattuk egy sámánjukat, akit megkérdeztem, hogy mibe kerülne ha megnézné, hogy még meddig élek? “Egy tyukba!” – mondja. “Na és ha 2 tyukot hozok?” kérdezem. “Akkor kétszer megnézem.” –  válaszolta, egy kicsit azt is jelezve, hogy lehet alkudozni..

A Hmongok a Mekong folyó másik (nyugati) oldalán a hegyekben élnek, nincs hidjuk, nem vezet hozzájuk út, nem láttam náluk villanyt, TV-t, rádiót. Körülményeik primitivek, lakóhelyeik szegényesek, de ruháik szépek, hangszereik egyedülállóak. Ősi eszközöket használnak. Igy példáúl eperfából készitik a papirt. Ebben az ősi papir gyártásban Márta is szerencsét prróbált. Az én érdeklődésemet a rizsből készült pálinkájuk keltette fel, mert a pálinkás üvegben egy döglött skorpió úszott, amit azért tettek bele, mert az az ember férfiasságát növeli, visszaviszi azt 50 évvel korábbira. Jól hangzott, de vezetőnk lebeszélt, mert a multban a döglött és rothadó állat komoly megbetegedéseket okozott.

budhistakfoldjen26 budhistakfoldjen27 budhistakfoldjen28 budhistakfoldjen29

Egy helybéli családnál vacsorázunk. A vacsorának nem sok emléke maradt, mert nem volt közös nyelvünk, s háziak udvariasságból le sem ültek velünk. Talán az egyetlen ami megmaradt emléknek, hogy kézzel ettünk úgy hogy az ételt kis gombócokba nyomkodtuk, majd azokat a hüvelyk ujjunkkal a szájunkba fricskáztuk. Hát ez nem volt nagyon sikeres! A gombócok egyrészt szétestek, másrészt oda repültek ahová ők akartak és ez általában nem a szájunk volt.

Március 8

Reggelinél vezetőnket arról faggatom, hogy a mindennapi életben milyen jelét érzik a kommunista egy-párt rendszernek. Azt mondja, hogy a hatalom nem nagyon befolyásolja a mindennapi életet.Az átlag ember nem is fizet adót, az államháztartást főleg az export-inport adó finanszirozza. Maga az államgépezet az “autoriánus crony” rendszeren (a cimborák önkényuralmán) alapul, mely csak akkor bünteti az átlag embert, ha az illető az ő érdekeiket próbálja mesérteni. A kormány összedolgozik a kinaiakkal úgy, mint példáúl megengedi, hogy a Mekong folyón épülő erőműveket a Kinaiak épitsék, mig a laoszi kormány az árterületről egyerüen csak kitelepiti a falvakat, s földönfutóvá teszi azok lakóit. Ez ellen persze tiltakoznak a szerencsétlenek, de hiába.

Kérdezem, hogy van-e ára a tiltakozásnak? Azt mondja, hogy ilyesmiröl hallgat a kontrolált sajtó, nem tudni, hogy kit és hányat végeztek ki vagy börtnöztek be. Ő csak annyit tud, hogy példáúl 2012-ben eltünt a PADACK NGO egy aktivistája, aki az illegális kitelepitések ellen dolgozott. Róla azóta sem hallottak.

A napunk megint piac nézéssel kezdődik. Feltünő, hogy milyen becsületesek az bemberek, a lopás praktikusan ismeretlen. Az is feltünik, hogy az árus asszonyok lábánál mennyi kisgyerek nyüzsög és azok milyen jók. A piac nézegetés után a Mekong folyó kikötőjéhez megyünk. Ott már több turista csoport várakozik. Mellettünk egy délkóreai csoport. Feltünik, hogy mennyire udvariatlanok, hangosak. Sokaknak feltünik, nézik őket, de ők észre sem veszik, úgy látszik náluk ez a természetes viselkedés.

A folyón nagy a halászat. Plakáton mutatják a legnagyobb halat amit valaha fogtak. A folyó partja meredek, az esős évszakban tiz métert is emelkedik a vizszint. A parti sziklák között barlangok, a barlangokban Buddha templomok.

budhistakfoldjen30 budhistakfoldjen31 budhistakfoldjen32 budhistakfoldjen33

Este egy táncos vendéglőben vacsorázunk hol bemutatják a laosziak klasszikus táncait. Szinte hihetetlen, hogy mit tudnak csinálni a kezeikkel. Úgy hátra hajtják, hogy már szinte érinti a karjukat. Persze beállunk közéjük, de hiába mutatják, magyarázzák, hogy mit kell csinálni, az én bütykös kezeim olyant nem tudnak.

budhistakfoldjen34 budhistakfoldjen35 budhistakfoldjen36 budhistakfoldjen37

Március  9

Ezen a reggelen indulunk tovább Burmába (mai nevén Mayanmarba), Rudyar Kipling szerelmes földjére, a fővárosba Rangoonba (Yangon). A repülőtéren a biztonsági ellenörzés egy vicc. A kis repülőgép amin utazunk is vidám külsejű, Walt Disneyre emlékeztet.

budhistakfoldjen38

Megérkezve Burmába, megismerjük új vezetőnket aki ugyanolyan barátságos fiatalember mint a laoszi volt, angolúl jobban beszél és tapasztaltabb is, 18 év óta vezet turistákat, Amerikában is járt, meg Európában is. Kellemes szállodába visz és vacsorakor tart egy kis “előadást” bemutatva országát.

Az 51 milliós Burma a világ gazdasági fórum (WEF) fejlettségi listáján a 150. helyet foglalja el (Magyarország idén a 38. helyről a 63.-ra esett vissza), lakosainak 89%-a budhista, 4% a keresztény, 4% mohamedán és még élnek az országban anamisták és hinduk is. Első királyságukat 849-ben hozták létre. A 20. században angol kolónia volt az ország és az angol elnyomás miatt a 2. világháborúban először az japánokat támogatta Burma, de aztán a japán megszállás brutalitása miatt oldalt változtatott. Az ország Aun Sang nemzeti hősük vezetésével 1948-ban érte el az önállóságot.

Az egységes ország nehezen jött létre, de 1960 táján sikerült létrehozni egy olyan központi kormányt, mely nagyjából biztositotta a sok etnikum önrendelkezését, helyi autonómiáját. Sajnos ezt a demokratikus kormányt megdöntötte a hadsereg, s annak vezetője 1988-ban elnöknek is kinevezte magát, nem fogadta el az 1990 választás eredményét és az ellenzék vezetőjét, Aung San Suu Kyi asszonyt (aki később béke Nóbel dijat is kapott) 14 évre házi őrizetbe helyezte. Aung San Suu Kyi asszony különben  burma nemzeti hősének, az ország önállóságát 1948-ban kiharcoló Aun Sangnak a lánya.

Az utóbbi években enyhült a katonai diktatúra, a tábornokok létrehoztak egy olyan alkotmányt mely kiköti, hogy a képviselők 25%-át a hadsereg nevezi ki és azt is, hogy az alkotmány módositásához a szavazatok 76%-a szükséges, más szóval eléri, hogy az alkotmányt csak a tábornokok áldásával lehessen megváltoztatni.

E mellett az alkotmány azt is kiköti, hogy olyan személy nem lehet elnök akinek külföldi állampolgár rokona van. Ezt azért tették az alkotmányba, hogy Suu Kyi asszony ne lehessen elnök, mert az ő férje és gyermekei angol állampolgárok. Igy hiába választották meg Suu Kyi asszony, egyenlőre még nem lehet elnök. Viszont ő sem volt tétlen, létrehozott magának egy új státust és elnöknek pedig megválasztatta egyik régi szövetségesét. Ugyanakkor, az alelnököt váltogatlanul a hadsereg adja és a képviselők 25%-át is ők nevezik ki. Egyszóval folyik a “kötélhúzás”, de azért úgy tünik, hogy az idő és a nemzetközi közvélemény nyomása Suu Kyi asszonynak dolgozik.

Amint később látjuk, Suu Kyi asszonyt vezetőnk is és az egész ország is imádja, de sajnos valahogy úgy gondolják, hogy ő egyedül fel tudja majd számolni a kinaiak által is támogatott és fél évszázada fentálló katonai diktatúrát és nekik, az állam polgárainak nem kell mást tenni mint várni.

Március 10

Ma templomokat fogunk nézni, de azok felé sétálva feltünik, hogy Ragoonban (Yangon a hivatalos neve) mennyire angolosak az öreg épületek, mennyire látszik a multbéli angol jelenlét. Az is fetünik, hogy milyen sok arcon látunk sárgás-fehér foltokat. Ezt a tanaka fából őrölt krémet a burmaiak szépnek is tartják, meg azért is használják, mert hűti a bőrt, véd a túlzott lesülés ellen és elmulasztja a pattanásokat.

budhistakfoldjen39 budhistakfoldjen40

Út közben betekintünk egy kolostorba is, ahol éppen reggeliznek a szerzetesek aztán megyünk a nagyhirü Chaukhtatgyi Pagodába ahol gyémántokkal diszitve látható a világ legnagyobb és fekvő Buddha szobra.

budhistakfoldjen41 budhistakfoldjen42 budhistakfoldjen43 budhistakfoldjen44

Burmában a vallást nagyon komolyan veszik. Az országban fél millió szerzetes él (ugyanannyi katona), s őket mind a társadalom tartja el napi adományokkal. A szerzeteseknek semmi tulajdonuk nincs, nem is lehet. Az országban minden fiu gyermek egy szabadon megválasztott ideig éli a buddhista szerzetesi életet és a gyermek fenövésének legnagyobb ünnepe az a nap amikor belép a rendbe, amikor “novicius” lesz. Vezetőnk többször is volt egy-egy évre ilyen átmeneti szerzetes és ma is élete legnagyobb élményének tarja azokat az éveket.

A buddhista vallás azt tanitja, hogy az adományozás és minden egyéb jó tett növeli az egyén által összegyüjtött karmát, amiből, ha eleget gyüjtött az életében, akkor továbbléphet a nirvánába bezető 31 fokú lépcsőnek a következő fokára.

Vannak női szerzetesek is, akik külön zárdákban élnek. A szerzeteseknek 271 szabályt kell betartaniuk, melyek lényege, hogy a testet átmenetinek tartsák, mert az csak egy átmeneti otthona a nirvána felé haladó és egyre tisztuló léleknek. Ennek a tisztulási folyamatnak főcélja az “én” tudatának teljes felszámolása, mert szerintük a lélek igy éri el a teljes békét.

Délután, a 6-ik században épült, 2000 éves és 99 méter (326 láb) magas Shwedagon Pagodát nézzük meg, amit 64 kisebb spire (typikus buddhista tempomtorony) vesz körül. Vezetőnk azt mondja, hogy 60 tonna (nem mázsa, tonna!) aranyat használtak fel az épitéséhez, amit én ugyan kétségbe vonok, de azért megemlitek. A pagoda igazgyöngyökkel teleszórt arany réteggel van bevonva, amelyen a gyöngyök világitani kezdenek a lemenő nap alacsony sugaraitól, kicsit úgy mint az égbolton a csillagok.

budhistakfoldjen45 budhistakfoldjen46 budhistakfoldjen47 budhistakfoldjen48

Akkor jártam körbe akkor éppen felmosták a márvány kövezetet és azon megcsúsztam. Egyszerre két fiatalember is odaugrott, elkaptak két oldalról és igy nem estem el. Mikor megköszöntem segitségüket, csodálkozva néztek rám, azt mondta a szemük, hogy “Miért kell ezt megköszönni, elvégre ha valaki látja, hogy segiteni kell, akkor mindenki segit. Hát nálatok nem igy van?”

Lefelé liften mentem és a lift elött sor állt. Jött négy szerzetes, a sorbanállók utat nyitottak nekik, s ők a legtermészetesebb arckifejezéssel mentek a sor elejére. Amikor mesélem ezt a vezetőnknek, elmondja, hogy Burmában négy társadalmi réteg van: Legfelül vannak a szerzetesek, utánuk jönnek a katonák, alattuk a társadalom egésze és legalul a hontalanok.

Március 11

Reggelinél egy new jersey-i házaspár asztalához ülünk, mert érdekel a férfi szakterülete, a villanyszálas kommunikáció, amiből a doktorátusa van. Ő német, a felesége japán szülők gyereke. Sok érdekeset mesél az üvegszálas technológia kifejlődéséről és előnyeiről még a drót nélküli kommonikációval szemben is.

Ezután engem faggat, hogy én mit is csinálok? “Két találmányom van, azokról irok, tartok előadásokat” válaszolom. “Beszélnél róluk részletesebben?” – kérdezi. igy aztán belevágok.

Az egyik az atomreaktorok zónaolvadását (meltdown) akadályozza meg úgy, hogy maga a reaktor melegedése nyitja meg a hűtővizet, nem kell szivattyú, nem kell villany és nem kell emberi beavatkozás sem, mert a hőtágulást senki és semmi nem tudja megakadályozni. Rajzolok a szalvétára, ő hümmög: “érdekes, érdekes…és a másik?” kérdezi.

A másik a napenergia raktározását és szállithatóvá tételét szolgálja. Ez egy két-irányú üzemanyag cella, olyasmi, mint a hidrogén elem. Ez úgy működik, hogy nappal a felesleges napenergiából elektrolizissel hidrogént termel, majd éjjel, amikor nincs napenergia, az elraktározott hidrogént adagolja egy üzemanyag cellába áramfejlesztésre. Mesterséges falevélnek is hivom, mert valójában azt csinálja amit a növények melyek a napenergiát önmagukban elraktározzák, majd amikor kell, rendelkezésre bocsájtják.

Közben Márta Anafutól megtudta, hogy ma a város közepén található és 2500 éves Sule Pagoda megnézésével kezdjük a napot. A legenda szerint ebben a pagodában lelhető Buddhának egy hajszála.

A város közepén elhelyezkedő épület a modern történelemben is fontos szerepet játszott, ugyanis itt indultak el úgy az 1988-as mint a 2007-es demokráciát követelő mozgalmak. 1988-ban a diákok és szerzetesek lázadtak fel a szoviet tipusú szocialista rendszer ellen. A felkelésnek és az azt követő katonai diktatúra hihetetlen brutalitással való létrejöttének többezer áldozata volt, de a világ nem figyelt fel arra, nem tett ellene semmit. Ekkor ismerte meg a világ azt a demokráciáért harcoló és később Nóbel dijjal kitüntetett Aung San Suu Kyi asszonyt, akit ekkor helyeztek házi őrizetbe a tábornokok és akit közel két évtizedig tartottak ott.

budhistakfoldjen49 budhistakfoldjen50

A 2007-es felkelést szintén a szerzetesek és a diákok inditották el a kinaiak által támogatott katonai hunta ellen. A huntát szintén támogatták a nemzetközi olaj társaságok is, mert az megengedte egy földgáz vezeték épiését dél Burmán keresztül. A hunta brutalitása ellen fellépett a Béke Nóbel dijjas Desmond Tutu is, aki kinaiaknak jobb belátásra téritése érdekében mozgalmat inditott a Pekingi Olimpia bojkottálására. Persze a rabságban lévő Aung San Suu Kyi asszony is tette amit tudott és a szerzetesek olyan vezetői, mint U Gambira, szintén történelmi szerepet töltöttek be. Az áldozatok között szerepeltek olyan külföldiek is, mint a megölt japán ujságiró Kenji Nagai.

budhistakfoldjen51 budhistakfoldjen52

Március 12

A repülőtérre való indulás elött, még a reggelinél a kisebbségek helyzetére terelődik a szó. Vezetőnk szerint a Burman etnikumot képviselő kormány “beolvasztani” igyekszik az ország többségét jelentő és más nyelveket beszélő, más kultúrájú többi etnikumot. Ez az igyekezet persze feszültséget, háborúkat okoz és ezért mi nem is megyünk az ország északi (Kachin) vagy délkeleti (Rachine) részeire. Ugyanakkor azt is állitja, hogy az ország többi részében semmi feszültség nincs a budhisták és mohamedánok között, illetve azt is, hogy a problémák főoka a bangladeshi nyomorból való menekülés és a kábitószer kereskedelem.

A Rachine államban élő és mohamedán vallású Rohingák talán a világ legjobban üldözött és meggyötört kisebbsége. A burmai állam még az állampolgárságot is megtagadja ettől az 1.3 milliós népcsoporttól és illegális bevándorlóknak tekinti őket, tudomásul sem veszi létezésüket. Szomorú helyzet ez! Obama elnök úr is felszólalt védelmükben. A szörnyü állapotok és a veszélyeztetettség miatt, a szerencsétlenek rozoga, életveszélyes hajókon menekülnek, kicsit úgy mint a kibombázott sziriaiak Európába.

Úgy sejtem, hogy ki van adva a vezetőnknek, hogy minderről a turistáknak ne beszéljen, nehogy elriassza őket.

budhistakfoldjen53 budhistakfoldjen54

budhistakfoldjen55

Kachinban kicsit más a helyzet, ott egyszerüen egy függetlenségi háború folyik, melynek célja egy önálló állam létrehozása. A Kachin vezetők hajlandóak lennének Burmán belül maradni, ha a kormány megadná nekik a helyi autonómiát és teljes önrendelkezést, de ebbe egyenlőre a tábornokok nem egyeznek bele. A helyzetet tovább rontják a kinaiak, akik a térségben vizierőművet épitettek, s a fejlesztett áramot, (a korrupt hunta jóváhagyásával) Kinába vezetik.

A reggelinél való beszélgetés után indulunk a repülő térre. Uticélunk a “négy millió pagoda városa”, Bagan. Ez a négy millió persze tulzás, mert ugyan Bagan tényleg a világ legnagyobb templom-városa, de azért csak 2-3 ezer ősi pagodája és stupája van ennek a városnak, mely valamikor az első burmai birodalom fővárosa volt. Talán leghiresebb a Shwezigen Paya pagoda, melyben megtalálható Buddhának egy foga.

budhistakfoldjen56

A Baganban látható többi pagoda és stupa a 11.-től 12.-ik századig épültek, de azóta, tehát közel ezer éve, már nincsenek se használatban se karban tartva. Ennek oka az, hogy egy kicsit később, mint amikor minket megátogatott a tatárok élén Genghis Kán kedvenc unokája: Batu kán, ide is benézett a másik unoka, Kublai Kán. Ami meglepő az, hogy még ezer évnyi elhanyagolás után is, néhol részben megmaradtak a fali freskók.

budhistakfoldjen57 budhistakfoldjen58

Itt nemzetközi igyekezet van folyamatben ezeknek a kincseknek a megmentésére. Ahogy sétálunk a stupák között, látom, hogy az egyiknek az alátámasztásán éppen dolgoznak. A munkát egy amerikai professzor asszony vezeti. Gondoltam megtudok tőle egyet-mást a burmai élet realitásáairól. Megkérdeztem: “Beleszólnak a tábornokok az Önök munkájába?” Az asszony úgy néz rám, mint egy őrültre, körülnéz, hogy hallotta-e más is ezt a szörnyű kérdést, aztán válasz nélkül hátat fordit és elszalad.

Baganba beérve új városkép tárul elénk. Eddig legalább a jó oldalon mentek az autók, ha a vezetők a rossz oldalon is ültek bennük, de itt? Itt gyalog átjáró nincs is és az elmult évszázad minden járműve, minden irányba és egyszerre megy és dudál. Mi is felpattanunk egy-egy riksára és meglátogatunk egy pici, de önellátó falut és megnézzük, hogy ott ahol a faluban nincs villany, ott miként készül a gyertya.

budhistakfoldjen59 budhistakfoldjen60 budhistakfoldjen61 budhistakfoldjen62

Március 13

Ezen a reggelen csoportunknak kb. fele léggömb túrúra megy. Felemelkednek Bagan fölé, hogy igy jobban érzékeljék a pagoda tömeg méreteit. Mi ezt a kirándulást kihagyjuk, mert ködös az idő és rossz irányba fúj a szél. Inkább az amerikai választásokat tárgyaljuk meg néhány európai turistával, akik azon ámélkodnak, hogy kik lehetnek és honnan bujtak elő azok az amerikaiak, akik ezt az idióta bohócot, Trump-ot támogatják? Nem tudunk válaszolni, mert mi is csak ámélkodunk és egyben annak örülünk, hogy itt nincs ujság vagy Internet és ezért nem kell naponta dühöngenünk vagy szégyenkeznünk a miatt a pojáca miatt. Később visszaérnek a léggömbözők és mesélik, hogy igazunk lett, a szél elvitte őket Bagan felől és a ködtől semmit se láttak.

budhistakfoldjen63

Ezután megint megnézünk egy templomot majd végigsétálunk egy piacon, nézzük a helyi közlekedést, meg a piacon az árukat, illetve az árukat készitő kerámikusokat meg legyező készitőket.

budhistakfoldjen64 budhistakfoldjen65 budhistakfoldjen66 budhistakfoldjen67

Aztán egy olyan kis falu életével ismerkedünk ahol még nincs központi vizellátás, s bizony látszik a különbség a mi léghűtött buszunk jelentette életformánk és az ő, – ökrös szekéren szállitott vizeshordók által jellemzett – életformájuk között.

budhistakfoldjen68

Márta belesegit még az arckrém gyártásba, majd egy kislánnyal ki is festeti magát. Ezután jön az ebéd és délután csak lustálkodunk az uszoda mellett, illetve én olvasom az Amerikában is sikeres, még a New York Times által is dicsért, “Ajtó” cimű könyvét Szabó Magdának.

budhistakfoldjen69 budhistakfoldjen70

Március 14

Ezen a délelöttön lovaskocsival megyünk templomokat nézni. Megfigyelem, hogy ezek a földrengést és ezer évet túlélt épületek mind malter nélkül épültek. “Hogy lehet ez?” kérdezem a vezetőnket. Ő elmagyarázza, hogy abban az időben tudtak kemény és puha téglát gyártani, s ezek az épületek mind egy sor kemény majd felette egy sor puha téglával épültek. Ez eredményezi, hogy tökéletesen, hézag nélkül összeillenek a téglák és igy nem kerülhet közéjük viz, ami a tégla épületek romlásának fő oka.

budhistakfoldjen71 budhistakfoldjen72

Később megtekintünk egy “Shinbyu” ceremóniát. Ez a budhista életnek legnagyobb eseménye! Ez az ünnepség az amikor papnövendékké, “noviciussá” szentelik a gyerekeket. Burmában minden gyerek átmegy ezen a ceremónián és a papnövendék képzés pár évén. Vezetőnk is azt mondja, hogy még 10 éves sem volt amikor őt is igy ünnepelték és a mai napig ez életének legnagyobb élménye. A buddhista közmodás ezt úgy mondja, hogy: “Papnövendéknek kell lenned először ahhoz, hogy ember legyen belőled!”

budhistakfoldjen73 budhistakfoldjen74

Március 15

Ezen a nemzeti ünnepünkön felveszem a cimeres trikómat és – miközben a pici gépen tovább repülünk Myawaddy felé – a cimerrel ráterelem csoportunk figyelmét arra, hogy mit is mond ez a cimer. Persze ilyent még nem hallottak, de most megtudják, hogy a “kettős” kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom a Tátrát, a Mátrát, és a Fátrát, mig a hétszer vágott mező négy ezüst sávja a négy folyót, a Dunát, Tiszát, Drávát és a Szávát jelképezi.

A magyar cimer kapcsán beszélgetés formálódik az amerikairól. Bob szerint pulyka kellene a sas helyére. Lehurrogják, elvégre a sas a szabadság jelképe, mig a pulyka legfeljebb Trumpnak. A pajzs a 13 csikkal az alapitó 13 állam jelképe és ugyanez a sas feje feletti felhőben a 13 csillag. Az E Pluribus Unum szintén a több elemből létrejött egységes országra utal, mig az olajfa ág és a nyilak a sas karmai között a béke és az igazságért való harc jelképei. “No ezt is megfejtettük!” – mondja Dennis miközben már szállunk is lefelé a tehén legelőre emlékeztető pici repülőtérre.

budhistakfoldjen75 budhistakfoldjen76

Elsőnek a Mahamuni Paya 14 láb magas Budha szobrátrát nézzük meg, melyet az évszázadok folyamán közel 20 centi vastag aranyréteggel fedtek be a hivők. Ez a réteg az egymásra nyomott 22 karátos aranyfüst (gold leaf) rétegek ezreiből formálódott. Amikor ott vagyunk, akkor is több hivő nyomkodja a maga aranyfüst kocáit a szoborra, pedig hát ezek a kis bélyeg szerü kockák, az ő kereseteikhöz képest rettenetesen drágák. Magát az aranyfüstöt is ebben a városban készitik a maguk többszáz éves eszözeivel, másszóval napokig verik hatalmas kalapácsokkal.

A mi kislányunk vállalata (Fresco) aranyozással is foglalkozik, ezért ide illik a történet, hogy amikor a new yorki orosz konzulátus falait aranyozták, az előtárgyaláson a kliens megkérdezte, hogy mennyi aranyra lesz szükség? “Másfél fontra.” – volt a válasz. “Akkor vegyenek 3 fontot!” szólt a megrendelés.

budhistakfoldjen77 budhistakfoldjen78

Ebéd után egy apácajelöltek zárdáját látogatjuk meg, ahol éppen ebédelnek a kislányok. Teljes a csend, elgondolkozóak az arcok. Ugyanúgy mint a fiuk, ők is csak kétszer esznek naponta, tehát legközelebb majd holnap reggel. A fő eledel itt is a ragadós rizs (sticky rice).

budhistakfoldjen79 budhistakfoldjen80

Később megnézzük a királyi palotát melynek kapujában vezetőnk lefényképez bennünket. Aztán még megnézzük azt a 200 éves és több mint egy kilóméter hosszú fahidat, mely a nem korhadó tikfából (indiai tölgyből) készült és a szerzetesek kedvenc sétájának útja. Sok minden egyebet is látunk, igy példáúl egy “Buddha gyárat” hol százával készülnek a Buddhát különböző poziciókban ábrázoló szobrok és egymás mellett láthatunk már kifaragott és még kifaragatlanokat.

budhistakfoldjen81 budhistakfoldjen82 budhistakfoldjen83 budhistakfoldjen84 budhistakfoldjen85 budhistakfoldjen86

Ennek a napnak utolsó élménye a legszomoróbb. Egy olyan nyomortanyát látogatunk meg, melyben azok laknak, akiket falujukból erőszakkal kitelepitettek, mert azt egy a kinaiak által épitett vizierőmű létrehozta tó öntötte el. A vizparton ahol viskóikat felépitették még viz vagy villany sincsen. Az asszonyok cserép edényekban gyalog hordják a vizet és egyéb, a 21. században szinte már hihetetlen munkákat végeznek.

Az egyik ilyen munka a hajók hozta vizes homok felhordása a vizpartra. A meredek lejtőn, a fejükön viszik azt a hatalmas terhet ami szinte nehezebb, mint sovány kis testük súlya. Nem csak asszonyok, kislányok is dolgoznak itt. Megható és könnyfakasztó látni, hogy még ez a szencsétlen kisgyerek is bekente az arcát a tradicionális kenőccsel, mert ő is szép szeretne lenni! Ez jobban mutatja, hogy milyen ez a tábornokok kormánya. Nesze neked szocializmus, amikor csak a profit számit és mindez csak akért történhet, mert ezek a rabszolgává alázott gyerekek még kevesebbet keresnek, mint amibe egy futószalag működtetése kerülne.

budhistakfoldjen87 budhistakfoldjen88 budhistakfoldjen89

Március 16

Reggel hajón megyünk megnézni a világ legnagyobb pagodájának romjait Mingunban. Ezt a hatlmas építményt Bodawpaya király, a “sokat akar a szarka” mintájára kezdte el épiteni, de befejezni már nem tudta és a későbbi földrengések miatt ma már csak az alapja látható. Ugyanakkor a világ legnagyobb harangja, melyet e pagodának szánt, az fent maradt és azt Márta jól meg is kongatta.

budhistakfoldjen90 budhistakfoldjen91 budhistakfoldjen92

A legfontosabb helyi sport a röplabdázás, de persze nem úgy ahogy azt mi játszuk. Náluk ugyanis az a szabály, hogy kézzel nem szabad a labdához nyúlni, csak lábbal és fejjel. Ezt viszont olyan bravúrosan csinálják, hogy az ember nem hisz a szemének. Gyakran a levegőben bukfencet vetve adják vissza, máskor 6-8-szor is oda-vissza repül a labda, mig az egyik csapat végül hibázik. Én csak ülök a pálya szélén és azon csodálkozom, hogy ezt a fantasztikus sportot miért nem mutatják a nyugati televiziók.

budhistakfoldjen94 budhistakfoldjen95

Este megint helybélieknél vacsorázunk. Sok minden szóba kerül. Igy az is, hogy milyen alacsony Burmában a bűnözés, hogy mióta itt vagyunk még egy lopásról sem hallottunk. Kérdezzük, hogy szerintük ennek mi az oka, van-e szerepe a buddhista vallásnak, vagy annak, hogy be van tiltva minden fegyvertartás?

Az is felvetődik, hogy egy ilyen békés társadalomban miként történgetett 1988-ban ezrek lemészárlása? A házigazda óvatosan válaszol, csak ködösen célozgat arra, hogy más a buddhisták etikája és más a tábornokoké. Azt is mondja, hogy most majd minden rendbejön, mert Aung San Suu Kyi asszony mindent rendbetesz. Furcsa hallgatni, mert valahogy azt látszik hinni a szerencsétlen, hogy Aung San Suu Kyi asszonynak valami varázspálcája van és ezért az ő dolga mindent rendbehozni, mig neki a várakozáson kivül semmi teendője nincs, fel sem merül benne, hogy nemzete sorsával, jövőjével talán neki is törődnie kellene!

Persze ez nem jelenti azt, hogy Aung San Suu Kyi asszonynak ne lenne valami varázspálca szerü eszöze, mert fantasztikusan küzd a katonai diktatúra ellen és fantasztikus az amit pár hét alatt elért. Ilyen példáúl a politikai fogjok szabadon bocsájtása, ami már meg is indult és az 500 körüli politikai rab közül a napokban engedtek szabadon 69 diákot, akik addig minden vád vagy tárgyalás nélkül voltak börtönben. A helyi és a világ közvéleménye persze reméli, hogy ez a folyamat folytatódik és kiterjed majd úgy az etnikai kisebbségekkel való emberséges elbánásra, mint a kinai vizierőművek épülése miatt kitelepitettek sorsának enyhitésére.

Március 17

Ma reggel nagy szerencsénk van, mert éppen valami ünnepség van folyamatban Mandalayban. Vezetőnk elmondja, hogy a buddhisták imádnak ünnepelni. Ünneplik a családtagok életének minden fontosabb eseményét, az év legkülönbözőbb alkalmain együtt ünnepelelnek a szomszédok és az évnek vagy egy tucat napján együtt ünnepel az egész falu vagy város. Ezek az ünneplések erősitik a közösségi tudatot, az összetartozás érzését és egyben fent tartják az évszázados tradiciókat is. Egy ilyen ünnepségnek vagyunk ma szemtanui amikor vagy egy ezer diszesen felöltözött lakos vonul el táncolva és énekelve elöttünk, miközben követik az elöttük haladó elefántokat és egyéb feldiszitett állatokat, szekereket.

budhistakfoldjen96 budhistakfoldjen97 budhistakfoldjen98 budhistakfoldjen99

Következő állomásunk a Mandalay hegy. Annak csúcsán áll a monostor, honnan az egész város látható. A hegy bejáratát sárkányok őrzik, ott kell levenni a cipőinket, majd mozgólépcső visz fel a hegytetőre.

budhistakfoldjen100 budhistakfoldjen101

A hegyi pagoda után a “világ legnagyobb könyvét” (Kuthodaw Payat) nézzük meg. Itt 739 siremlékre emlékeztető kis kápolna áll, sakktábla szerü rendben és ezeknek a kis kápolnáknak mindkét oldalán egy-egy márvány tábla van elhelyezve. A táblákba vésve olvasható a teljes gyüjteménye a korai buddhista irásoknak, tehát a Theravada Buddhizmus Pali Canonja és a Tipitaka. Akkora ez a “könyv”, hogy ha valaki napi 8 órán keresztül olvassa azt, akkor egy évbe tart végigolvasni. A buddhista szerzetesek egy életen át tanulják ezeket a szent mondatokat és ugyan nehéz elhinni, de vezetőnk azt állitja, hogy a világban ma él 9 olyan szerzetes, akik ezt végig tudják mondani.

budhistakfoldjen102 budhistakfoldjen103 budhistakfoldjen104 budhistakfoldjen105

Március 18

Ez a pénteki nap megint repüléssel kezdődik. Most délre megyünk és a Hehoi repülőtéren szállunk le.  Itt él a Pa-O tibeto-burmese törzs, a bambusz gerendákra elősitett és maguk fonta gyékénnyel boritott házaikban. Ökrös szekereik két kerekűek. Ők maguk ragaszkodnak népviseletükhöz, beleértve az ősi turbánt. Jókedvű emberek, szeretik a zenét, a táncot. Még velünk is táncra perdült az öreg törzsfőnökük.

budhistakfoldjen106 budhistakfoldjen107 budhistakfoldjen108 budhistakfoldjen109 budhistakfoldjen110 budhistakfoldjen111

Ezután elbuszozunk Kalawba, a hires Inle tó mellé, ahol a szállodánk van és delután megnézünk egy olyan barlangot (U Min), melyet teles-teleraktak aranyozott Buddha szobrokkal.

budhistakfoldjen112

Március 19

Ez a napom nem jól kezdődött, mert a gyönyörü kis szállodánk fürdőkádjának korcsolyapálya szerü alja volt és nekem sikerült zuhanyozás közben jól hanyatt esnem. Igy ezen a napon kicsit lazitok, nem látogatom meg a Danu névre hallgató törzset, inkább Szabó Magdát olvasgatom az uszoda partján, miközben az ott napozók lapos pillantásokat vetnek a véraláfutásaimra és törik a fejüket feleségem milyenségén. Aztán este már én is elmegyek már a csapattal egy kis kenuzásra.

budhistakfoldjen113 budhistakfoldjen114Március 20, Vasárnap

Az Inle tavat az teszi különlegessé, hogy a vizen úsznak a kertek, vizen épülnek a falvak és a vizállással együtt emelkednek vagy süjjednek azok. Mivel a kert nutritive vizen úszik, a termnés egyedülálló. Ez az életforma évezredek folyamán formálódott és tudtommal egyedülálló.

Az úszó kertek úgy készülnek, hogy a meder alján lévő gazokat csónakokon kihozzák a partra és a mederbe vert bambusz oszlopok köré rakják. Igy hoznak létre egy kb. egy méter vastag, gazokból és a mederben lerakódott iszapból kialakitott réteget, mely kibirja azt is, hogy a farmert ráálljon. A bambusz rudak a szél ellenében helyben tartják az úszó kert-nyulványokat, mig a vizállás okozta fel-le mozgást nem akadályozzák.

A kert nyulványok között helyet hagynak a csónakoknak, melyekröl az ültetést, kapálást és begyüjtést végzik. Azért, hogy kezeik szabadon maradjanak a munka elvégzésére, lábbal eveznek. A falvak házai is a vizen úszó bambusz gerendákra épülnek és ezért a vizállástól függően azok is emelkednek vagy süjjednek. A rozsdásodás elkerülésére fém szöget nem használnak, csak bambusz szegecseket. A ház also részében tartják a csónakokat és ott is mosnak, mig a felsö emelet a lakótér.

budhistakfoldjen115 budhistakfoldjen116 budhistakfoldjen117 budhistakfoldjen118

Meglátogatunk egy ilyen  bambusz cölöpökre épült falvat. Ez már kapcsolatban van a falu másik felével, mely a szárazföldre épült és olyan modern közlekedési eszközei is vannak, mint a két kerekű teherautó. A falu hires a népi himzésű szöveteiről, szivarjáról és a helyben épitett csónakjairól is.

budhistakfoldjen119 budhistakfoldjen120 budhistakfoldjen121 budhistakfoldjen122

Ebéd után elmegyünk egy ezer éves, tó parti pagodába (Phaung Daw Oo Paya), mely arról hires, hogy a benne álló öt Buddha szoborra az évszázadok folyamán annyi aranyfüstöt ragasztottak a hivők, hogy maguk a szobrok már felismerhetetlenek. Érdekes megjegyezni, hogy a buddhista templomokban rengeteg őrizetlen aranyat lát az ember, de nem hall arról, hogy valaha valaki is lopott volna abból. Valahogy ez a lehetőség fel sem vetődik.

budhistakfoldjen123 budhistakfoldjen124

Március 21, Hétfő

Ezen a reggelen először a helyi halászattal ismerkedünk meg. A halászat több lépésből áll, az első az, hogy a tó sekély részén az evezőjével verni kezdik a vizet és ezzel elérik, hogy odagyülnek a halak. Ezután fogják a bambuszból készült, hosszukás kosárra emlékeztető csapdájukat, melynek alján egy háló van elhelyezve. A halászok a sekély vizben jól látják a halakat, s amikor egy nagyobb jön a közelükbe, fölé eveznek és ráengedik a csapdát. A csapodában a háló a mederhez soritja a halat mikörben a halász ledöfi azt a dárdájával.

Érdekes tradiciójuk, hogy a lábukkal eveznek, mert mindkét kezüket a csapda és a dárda kezelésére kell használniuk. Amikor a hal már beszorult a csapda hálója alá, akkor még lábbal leszoritják a csapdát aztán dárdájukkal ledöfik a halat. Fantasztikus, hogy milyen ügyesen használják a lábaikat, majdnem úgy mintha négy kezük lenne. Az egyik halász kis bemutatót is rendezett számunkra, megmutatva, hogy miként lehet egyszerre evezni és csapdát dobni.

budhistakfoldjen125 budhistakfoldjen126 budhistakfoldjen127 budhistakfoldjen128

A faluhoz érve, már a part közelében, de még a vizben, már csónakon várnak az árusok. Aztán meglátjuk a turisták kedvenceit, a nyakukon nyersréz karikákat viselő Kayan asszonyokat. Ők már 5 éves korukban elkezdik viselni ezeket a karikákat melyeknek súlya lenyomja a kulcs csontot (nem a nyakat hosszabbitja) és a bordákat. Az ősi szokás okát biztosan nem tudjuk, vannak akik a női szépséggel hozzák kapcsolatba, mig mások a rabszolga sors elkerülésével. A karikákat gyakran életük végéig hordják az asszonyok egyrészt azért is, mert alatta az izmok elgyengülnek és azért is mert alattuk a bőr gyakran elszinesedik.

A Kayan törzsek Burmában, elszigetelten, a hegyekben élnek, gyakran olyan falvakban, melyek csak gyalog közelithetőek meg, mert még útjuk sincs. A fiatal lányoknak közel fele már nem folytatja ezt a nyak-karika szokást, mig akik folytatják azoknak egyik oka a nagy turista érdeklődés és az azzal járó anyagiak.

budhistakfoldjen129 budhistakfoldjen130

budhistakfoldjen131 budhistakfoldjen132

Ezen a tájon is bőven látunk szétesőben lévő, ezer éves pagodákat, templomokat melyeken már eluralkodott a természet. A faluban még mindenki népviseletbe öltözve él mig a porban, ócska plasztik benzinkannában “autózik” egy kisfiu.. Ez a természetes.

budhistakfoldjen133 budhistakfoldjen134 budhistakfoldjen135 budhistakfoldjen136

Búcsú vacsoránk jó kedvben telik. szemünk elött a tó, lemenő naptól rózsaszin égbolt és az a tudat, hogy szép volt, érdemes volt és az is, hogy tanultunk valamit.

budhistakfoldjen137

Vacsora közben és utána is jól elbeszélgetünk arról, hogy mit is tanultunk, miben is hasonlit vagy különbözik a kereszténység illetve a budhizmus kultúrájában felnőtt ember és arról is, hogy fontos-e a vallás, és ha igen, miért?

Egyet értettünk, hogy minden vallás közös vonása a természet felettiben (a Teremtőben) való hit, mert az közvetve értelmet adhat az emberi életnek és közös vonásuk az is, hogy szolgálják az erkölcsös emberi viselkedést. Abban is megegyeztünk, hogy a teremtő létét most már a tudomány is bizonyitotta, mert megállapitotta, hogy az időt, teret és az anyagot, mind a “Big Bang” hozta létre, ezek korábban nem léteztek. Másszóval a tuidomány bizonyitotta, hogy volt “teremtés” és ha az volt, akkor Teremtőnek is kellett lennie! Olyan ez, mint hogy egy festény léte elegendő bizonyitéka annak, hogy volt egy festő. Persze ez a logika még semmit sem mond a Teremtő milyenségéről, céljairól! Illetve annyit azért mond, hogy milyen nem volt! Tehát, annyit azért bizonyitott, hogy a teremtő nem lehetett egy a felhőn ülő szakállas zsidó bácsi, mert ugye a teremtéskor még se felhő, ae szakáll, se zsidó bácsik nem léteztek!

Egyetértés formálódott abban is, hogy ugyan minden vallás tele van ember kitalálta csacsisággal, de azért mindegyik közelebb áll az igazsághoz, mint az ateizmus, mely a Teremtő létezését is tagadja.

Ugyanakkor abban is egyetértettünk, hogy hiába voltak a vallások, azért az emberekben fentmaradtak az olyan ösztönös állati reakciók, mint a másfélétől való félelem, meg a terület birtoklási ösztön (“territorial instinct”) és abban is, hogy e téren, a különböző vallások létrejötte, talán még káros is volt, mert egy további okot adott a megkülönböztetésere és a magunktól különbözők gyűlötetére. Itt példaként felhozták, hogy a békés boddhista nép is miként bánik Kuchin államban a Rachine muzulmánokkal.

Abban is egyet értettünk, hogy a közös talaj ellenére, nagyok a különbségek a buddhista és keresztény tanitások és az általuk létrehozott társadalmak között és ezeknek a különbségeknek van jó és rossz oldala is.

Az elmult 2 hétben a buddhizmus jó oldalai közül megismertük az emberek nyugalmát, elégedettségét, a mosolygós és az ősökkel, tradiciókkal törődő életvitelt, illetve azt a tényt is, hogy nincs bűnözés. Ugyanakkor többen megemlitették a buddhista kultúra rossz oldalát is, azt hogy az egyénekben kevés az ambició, nem igénylik, hogy mások irigyeljék őket, felnézzenek rájuk és ezért sokan sem anyagilag sem más szempontból nem “sikeresek”.

Ez az utóbbi megállapitás jó kis vitát eredményezett arról, hogy fontos-e, jó-e az ambició, tehát arról, hogy fontos-e az a boldogsághoz, nem elég-e, ha valaki önmagával elégedett? Voltak páran akik az egyéni érvényesülés vágyát, az ambiciót és általában az “én”-centrikusságot károsnak tartották, mert úgy gondolták, hogy a keresztény gyökerű társadalmak materializmusának és elégedetlenségének ez az egyik rugója. Én olyan nevelést kaptam, mely az ambiciót jónak tartotta, de valójában nem tudom, hogy e vitában kiknek volt igaza. Az egyetlen amit tudok az, hogy a keresztény társadalmakban többen fordultak el a vallástól, lettek ateisták vagy materialisták, mint a buddhista társadalmakban.

A jó beszélgetés után még sétálunk egyet, aztán lefekszünk.

Március 22

Március 22.-én, kedden, búcsút veszünk az Inle tó úszó kertjeitől, a pagodák földjétől és az ott nyugalomban élő, mosolygós, békés és barátságos emberektől. Reggelinél a csoportunkról beszélgetünk, arról a 15 emberről akikkel most 20 napot együtt töltöttünk. Nekünk ez volt a 7. útunk az OT-vel (Overseas Travel), a csoportban volt aki először utazott az OT-vel, volt aki sokat, a csúcsot Jim vitte 29 úttal.

Nem tudom milyen kiválasztódással jönnek létre ezek a csoportok, csak azt tudom, hogy ebben a csoportban se tartottunk senkit elviselhetetlennek (előző útunkon Namibiában ugyanigy volt) és azt, hogy ugyan sok időnk volt a világ dolgairól beszélgetni (választás, Középkelet, terrorizmus, klima változás, népvándorlás, stb.) nem csak arra nem emlékszemékszem, hogy valaki egyszer is felemelte volna a hangját, de még arra se, hogy a kérdések lényegében ne lett volna egyetértés. Valahogy hasonlóan gondolkodott ez a 15 ember és mi jól éreztük magunkat.

Aztán elindulunk a Heho-Rangoon-Bangkok-Seoul-New York útvonalunkon és Március 24.-én kora délután már Stamfordban vagyunk. Boldogan ünnepel bennünket az 5 maradék gyerekünk, a 2 kutya és a 3 macska. A a hazafelé vezető hosszú (két napos) út valójában kellemesen telt (kivéve a Bangkok-i kaotikus repülőteret, hol majdnem lekéstük a csatlakozást).

Szóval visszatértünk a nyugati világba, oda ahol sok a sürgős dolog, azokat gyorsan kell megoldani és ahol az a fontos, hogy hol áll a tözsde meg hol áll a Trump és ahol a “karma” a macskának van, nem az ember életvitelének.

This entry was posted in A Buddhisták földjén, Utazások and tagged . Bookmark the permalink.

Comments are closed.